Az Admiral Graf Spee páncéloshajó portyázásának és pusztulásának története

A birodalmi kalóz

A főszereplők

2016. május 15. - 1939–1945

Hans Langsdorff

az Admiral Graf Spee páncéloshajó parancsnoka

hans_langsdorff.jpg

„Többet ér nekem ezer élő fiatalember, mint ezer halott hős”

Negyvenöt évesen elért mindent, amit szeretett volna. A birodalmi zászlóshajó parancsnokaként olyan erő birtokosa volt, melyről más csak álmodhatott. Korának legfejlettebb technikáját felvonultató úszó fegyverarzenálja élén elindult az új küldetés felé.

A rendkívül művelt, - négy nyelven beszélő - kitűnő képességű sorhajókapitány, egyfajta hűvös távolságtartással szemlélte azt a történelmi korszakot melyben élt. Az eszméket soha nem vallotta magáénak, és tetteivel, gondolkodásával, a küldetés során hadifoglyaival szemben tanúsított magatartásával egyöntetűen a régi császári értékrendet követte és ezt a magatartást megkövetelte legénységétől is.

Paul Ascher

az Admiral Graf Spee páncéloshajó tüzérfőnöke

paul_ascher_001.jpg

„Indulhattam volna a 36-os berlini olimpián, de túl öregnek éreztem magam, meghagytam a fiataloknak.”

A vitorlázás szerelmese volt. A látszólag szerény szavak mögött azonban egy éles eszű, előmenetelére büszke, tehetséges és ambiciózus férfi bújt meg. Ascher fregattkapitány a hajó harmadik embere, a tüzérek vezetője. Előzékeny természete, finom humora és udvarias viselkedése egyaránt megbecsülést szerzett neki. Ám ez a nagy tiszteletnek örvendő fiatalember súlyos titkot cipelt magával, mely kihatással volt addigi életére és veszélyeztette jövőjét is.

Matthias Pütz

az Admiral Graf Spee matróza

 „Isten színe előtt szent esküvel feltétel nélküli hűséget fogadok Adolf Hitlernek, a Német Nép és a Német Birodalom Vezérének, és mint bátor katonája kész vagyok bármikor életemet áldozni ezért az esküért!”

A düreni születésű mindösszesen tizenhét éves matróz szemén keresztül látjuk azoknak a kamaszkorból alig kinőtt, hazafias érzelmektől fűtött gyermekemberek sorsát, akik a páncéloshajó legénységének javát alkották. Az egyenruha, a szolgálat, a sikerek és később az elkerülhetetlen bukás felnőtté érlelte őket, alig négy hónap alatt. Ezek a fiatal fiúk, apjukként tekintettek a hadihajó parancsnokára, ezért különösen megható visszaemlékezéseiket olvasni, könyvek, újságok lapjain. 

A bejegyzés trackback címe:

http://abirodalmikaloz.blog.hu/api/trackback/id/tr138718600